Vissza a Blog főoldalra

3+1 aggály a külföldi továbbtanulással kapcsolatban

Mennél, de félsz? Egyik nap úgy érzed, tiéd a világ, másnap mégis lebeszéled magad, mert ez neked úgyse sikerülhet? Összeszedtünk 3 alaptalan és egy megalapozott aggályt a külföldi továbbtanulással kapcsolatban.

Közhely, de igaz, hogy szinte mindig könnyebb érveket találni amellett, hogy miért ne tegyél meg valamit, mint amellett, hogy miért igen. Így van ez a külföldi továbbtanulással is. Egyre többen vannak, akik meglépik, világosan látszanak az előnyök is a hazai felsőoktatáshoz képest, mégis vannak gyakori dilemmák, melyek sokakat visszatartanak. Ezek egy része alaptalan, más részük pedig némi energiaráfordítással és előrelátással orvosolható.

1. „Nem igazán tudom, mi érdekel.”/ ”Ami engem érdekel, abból nem lehet megélni.”

A leggyakoribb dilemma, hogy egy 17-18 éves kamasz még nem tudja biztosan, mi az, ami igazán érdekli annyira, hogy napi nyolc órában azzal foglalkozzon. Különösen igaz ez a humán érdeklődésű diákokra, és – egyáltalán nem mellesleg – teljesen természetes. Egyrészt a kamaszkor a személyiségfejlődés, az értékrend intenzív alakulásának időszaka. Másrészt hogyan is várhatnánk el bárkitől, hogy látatlanban elköteleződjék egy konkrét terület mellett anélkül, hogy alkalma lett volna testközelből megtapasztalni, mit jelent nap mint nap ezzel foglalkozni?

Sokszor előfordul az is, hogy a szülők éhhalálszaknak gondolják azt, ami a gyereküket igazán érdekli, és el sem tudják képzelni, hogy valaki jól fizető állásba kerüljön pl. irodalom- vagy művészettörténet-szakos diplomával. Pedig a klasszikus bölcsészszakok olyan kompetenciákat fejlesztenek, mint az együttműködés, a kreativitás, a kritikus gondolkodás, a szövegértés – csupa olyasmi, amit egyre keresettebb a munkaerőpiacon. Manapság már egyáltalán nem ritka, hogy valaki irodalmár diplomával banki adatelemzéseket végez, vagy pszichológusként a techvállalatok felhasználóélményét kutatja és elemzi, esetleg nyelvészként programozóknak segít egy program megírásában vagy hibamentesítésében. Itt az ideje elfelejteni a hagyományos humán-reál megosztottságot, úgy tűnik, egyre inkább az interdiszciplinaritásé a jövő.

Az is megesik, hogy egy fiatal nem is pontosan tudja, hogy mit jelent az általa pereferált terület. A népszerű sorozatok alapján például a bűnügyi helyszínelés vagy az igazságügyi szakértői szakmák jóval vonzóbbnak tűnhetnek, mint a hétköznapi valóság – ahogyan a népszerű magazinokból sem derül ki mindig, hogy a pszichológia, az ezotéria és a spiritualitás nem rokonfogalmak.

2. „Nekem csak magyarországi érettségim van, mire megyek vele külföldön?”

Sokan nem tudják, hogy a Magyarországon megszerzett érettségi bizonyítvány az európai országokban teljesen elfogadott dokumentum. Emellett gyakori tévhit az is, hogy egy külföldi egyetemi felvételin hátrányból indul az, aki nem az adott ország szülöttje. Ez az aggály teljességgel alaptalan, sőt az ú.n. nemzetköziesítés (internationalisation) kifejezett cél a legtöbb külhoni egyetemen, ennek megfelelően a más országból származó hallgatók aránya húsz-harminc százalék, vagy ennél is magasabb lehet.

Ez nem véletlenül van így, hiszen a külföldi diákok más szemléletet hoznak be az órákra, így ez a legolcsóbb módja annak, hogy (utaztatás helyett) a helyi brit, holland stb. diákok megismerjék a különféle kultúrákat. Ily módon megtanulhatnak velük együtt dolgozni, amire ebben a globalizálódó világban egyre nagyobb szükség van.

3. „Az én családomnak erre nincs pénze.”

A külföldi egyetem nagy anyagi ráfordítást igényel, különösen a kezdeti időkben, és ez sok családot elriaszt attól, hogy belevágjon. Egy másik országban igénybe vett tandíjhitel elsőre elég riasztónak tűnik, de a brit tandíjhitelprogram például döbbenetesen kedvező feltételeket kínál. Nem véletlen, hogy a helybéli diákok nagy része is ezt veszi igénybe tanulmányai finanszírozásához. Ráadásul, ha a járulékos előnyöket nézzük, a külföldi továbbtanulás az egyik legjobb befektetés a jövőbe.

+1 „Fogalmam sincs a felvételi eljárásról.”

Ez az a terület, ahol egy magyar diák valóban hátrányból indul egy adott ország diákjaival szemben. A magyar középiskolák túlnyomó többségében semmilyen tájékoztatást nem kapnak a diákok a külföldi lehetőségekről, sőt van ahol kifejezetten ellenzik az ilyen jellegű felvilágosítást, gondolván, az elősegítené a fiatalok elvándorlását. Ez is közrejátszhat abban, hogy a magyar középiskolai tanárok nagy részének nincs gyakorlata a megfelelő ajánlások írásában, így érthető módon ódzkodnak is tőle.

A motivációs levél ugyan már a magyar felsőoktatás néhány intézményében is megjelent elvárásként, de akkorák a koncepcionális különbségek a magyar és a nyugat-európai, illetve amerikai oktatáspolitika között, hogy egy átlagos magyar diák egyáltalán nincs, és nem is lehet felkészülve az ottani elvárásokra.

A go2uni csapatának tagjai viszont személyes tapasztalataikkal és a felvételi eljárások terén szerzett rutinjukkal képesek végig segíteni a megfelelő egyetem kiválasztásától a motivációs levél és a tanári ajánlás megírásán keresztül akár a felvételi vizsga itthoni lebonyolításáig. Fordulj hozzánk bizalommal, és mi segítünk megvalósítani az álmaidat.

0
Hozzászólás