Korábban már többször olvashattatok az Útlevél programot elvégző diákjaink egyetemi élményeiről, például a Petrával készített interjúban, aki 2022 szeptembere óta tanul a Leideni Egyetemen. Megismerhették továbbá Hella egy napját holland egyetemistaként, illetve Anna tanácsait a külföldi egyetemen való beilleszkedésről. Beszámolóik sikerére tekintettel felkerestük az egyik első évfolyamunk diákjait, hogy a végzős év távlatából vagy már annak végeztével visszatekinthessünk az élményeikre. Így született meg ez a sorozat, ahol több diákunk segítségével szemléltetjük a külföldi továbbtanulás sokszínű lehetőségeit.
Sorozatunk második fejezetében az első részben megismert Szilvi, Linda, Eszter, Olivér és Péter számolnak be külföldi egyetemi élményeikről, a beilleszkedésről és egyéb tapasztalataikról.
Szilvi (Cambridge University, nyelvészet)
A szakot még mindig nagyon érdekesnek találom, és a tanítási módszerek is tetszenek. Mint mindenben, itt is vannak olyan tulajdonságok, amik hasonlítanak az elképzelésekre, és persze olyanok is, amik másmilyenek (akár jobbak, akár rosszabbak). Cambridge-ben nagyon sok különleges dolog van, ami számomra furcsamód hamar természetessé és kedvessé vált. A szakomon és a college-környezetemben is kevés a külföldi, de már korábban is tapasztaltam, hogy a britek udvariasak, s így most is könnyen elvegyültem köztük. Mélyebb barátságaim viszont magyarokkal születtek. Még egy ideig garantáltan ide fogok járni (most vagyok végzős alapszakos), és lehet, hogy maradok tovább is. Cambridge egy szép és könnyen megismerhető város, nagyon sokszínű emberek lakják. Igazából egy buborék, ami kicsit külön áll az általános brit képtől, életvitelszerűen az utóbbiról nem tudok beszélni. Sok minden egyszerűen, bonyodalmak nélkül működik (pl. ügyintézés), ami az egész Egyesült Királyságra vonatkozik.
Linda (UCL, pszichológia)
Az egyetem maga nem teljesen olyan volt amilyennek elképzeltem: a tanítás nagyon jó minőségű volt, de a szociális élet nem a legerősebb, ezért a legtöbb kinti kapcsolatom az egyetemen kívül alakult ki (pl. munkában). Általánosságban úgy érzem, hogy az emberek külföldön nyitottak és befogadóak. Londont nagyon szeretem. Egyetem előtt attól tartottam, hogy túlságosan stimuláló környezet lesz, de aztán könnyen hozzászoktam és rájöttem, hogy sokkal otthonosabban érzem magam egy ilyen sokszínű közösségben.
Eszter (McDaniel College, politológia nemzetközi kapcsolatok specializációval, média és kommunikáció)
Az egyetem teljesen más volt, mint amire számítottam. Az amerikai egyetemi oktatás teljes ellentéte volt az addig megszokott magyarnak. Az órák általában beszélgetésközpontúak: viták, vélemények, kérdések. Az elején számomra kihívás volt ezekben részt venni, ugyanis szerintem a magyar diákok általában nincsenek arra ösztönözve, hogy kifejtsék a saját véleményüket. Emellett óriási hangsúlyt fektettek az esszéírásra, amit tapasztalataim alapján a jövőre nézve is nagyon hasznos elsajátítani – az USA budapesti nagykövetségén töltött gyakornoki munkám alatt sok esszét kellett írnom, amihez nagyon jól jött az azt megelőző 3 év tapasztalata. Az én esetemben nem számítottam külföldinek, mivel a pesti campuson voltam, de amint beléptem az egyetemre nagyon színes közösség vett körbe. Nagyon érdekes volt mindenki véleményét meghallgatni egyes politikai helyzetekről, mivel mindenki más nézőpontból állt hozzá a háttere miatt. Én végülis csak várost váltottam, országot nem: Miskolcról költöztem fel Pestre. A mai napig nagyon szeretem Pestet, de az egyetem utolsó évében már éreztem, hogy szeretnék távolabb menni, másik országba költözni.
Olivér (University of Essex, történelem)
Az egyetem körüli táj teljesen lenyűgözött. Az egyetem épülete egyáltalán nem olyan volt, mint amit elképzeltem: egy teljesen felújított modern épület fogadott, míg én egy Hogwarts-szerű történelmi létesítményre számítottam. A szakom legtöbb tárgya nagyon érdekes volt, a tanáraim pedig inspirálóak és szakmailag kiemelkedőek voltak, így nagyon élveztem az óráimat.
Azt tapasztaltam, hogy beszélgetni és ismerkedni könnyű másokkal, viszont megszokni a brit környezetet és szokásokat már nehezebb dolog. Gondolok itt mindenre: az ételekre, az időjárásra, az épületekre.
Péter (UCL, fizika)
Az egyetem hatalmas, rengeteg diákkal, ezáltal kevesebb a személyes kontakt, mint számítottam. A UCL nagyon jó egyetem, de nem annyira nagy presztízsű, mint mondjuk az Oxbridge, s így kevésbé stresszes ide járni. A koronavírus miatt az egész második évemet, illetve a harmadik évem egy részét Magyarországon töltöttem, s így a beilleszkedés kicsit máshogy alakult, mint azt elképzeltem. Leginkább a szakon belül találtam barátokat, de szerencsém volt találkozni pár magyar diákkal is, akikkel azóta együtt lakom. London egy hatalmas város, s így elég forgalmas és mozgalmas itt az élet. Az elején nehéz volt megszokni, de ma már nagyon szeretek itt lenni.