A Leideni Egyetem olyan korábbi hallgatókkal és professzorokkal büszkélkedhet, mint Rembrandt van Rijn, Apáczai Csere János, Albert Einstein és Szent-Györgyi Albert. De milyen a nagy elődök nyomában járni 21. századi egyetemistaként? Szonja elsőéves a kulturális antropológia és fejlődésszociológia szakon, olvassátok el vele készült interjúnkat!
Miért döntöttél úgy, hogy Hollandiában tanulsz tovább? Hogy döntöttél a szak, az egyetem mellett?
Hollandiát a felvételi rendszere miatt választottam: nem pontokat számolnak, hanem motivációs levelet kérnek az érettségi jegyek és nyelvvizsga mellett. Ebből arra következtettem – és egyelőre úgy látom, helyesen –, hogy fontosabb a fejlődés és a befektetett munka, mint a jegyek.
Tudtam, hogy az emberek csoportos viselkedésével szeretnék foglalkozni; a társadalomtudományok közül a kulturális antropológia megközelítése áll hozzám a legközelebb. A leideni antropológia szakot a felépítése miatt választottam a prospektusok összehasonlítása alapján: nincsenek „introduction” kurzusok, hanem az elejétől az antropológia fontos kérdéseivel és ezek történeti vonatkozásaival foglalkozunk. Tankönyvek helyett etnográfiákat olvasunk, amikből alaposabban és élvezetesebben lehet megérteni az anyagot.
Milyen volt az egyetemkezdés?
Az évkezdés viszonylag egyszerűen ment. Az egyetem május végén összekötött minket, volt egy csoportunk a szaktársakkal, kialakultak kapcsolataink, mire elköltöztünk. Volt gólyahét (külön a holland és a nemzetközi diákoknak, ami a beilleszkedést nem segítette), bemutatták a várost, az egyetemi épületeket. Az első nap részletesen elmagyarázták a szak és az egyetem felépítését, működését. Mivel nálunk több nemzetközi diák van, mint holland, nem különülnek el élesen a nekünk szóló források.
Hol laksz és milyennek találod a szállást? Mennyire volt nehéz megfelelő lakóhelyet találni?
Kollégiumban lakom, és nagyon szeretem! Csendes helyen van, egy kisvárosban. A lakásomat szép állapotban kaptam meg, picike, de kényelmes. Leidenben jelentkezési sorrendben osztják ki a kollégiumi helyeket, nem sorsolással; mivel én novemberben jelentkeztem, könnyen bejutottam.
Milyen messze laksz az egyetemtől? Hogyan közlekedsz?
Szerencsés vagyok, mert egy vasútállomás mellett élek, egy megállóra az egyetemtől. Húsz-harminc perc alatt akár vonattal, akár biciklivel beérek. Igyekszem biciklivel járni a vonatjegyek ára miatt, de télen ez gyakran nem sikerül. A bicikli így is praktikus a bevásárláshoz.
Hogyan telik egy átlagos napod? Mennyit kell tanulnod, készülnöd?
Hetente háromszor-négyszer megyek az egyetemre, kilencre vagy tizenegyre, ritkán egyre vagy háromra. Eddig napi egy-két órám volt, a következő félévtől két-három lesz. Órák előtt nem sok dolgom van, ha délután megyek, ebédet főzök, elolvasom a feladott irodalmat. Órák között két-négy óra szünet van, ezt az egyetemen töltöm; ebédelni megyek a barátaimmal, néha a diákszervezet tart ülést. Ha nincs más dolgom, tanulási szándékkal leülök valahol, de az idő nagy részében beszélgetek az arra járókkal. Hazafelé bevásárolok. A felkészülést azokra a napokra hagyom, amikor nincs órám vagy csak egy van, ilyenkor három-négy órát tanulok, ennek nagy része az olvasmányok kijegyzetelése.
Mesélj egy kicsit az órákról és a tanáraidról!
Az előadásokon ötven-száz diák szokott lenni, a workgroupokon húsz. Egy kurzushoz három-négy otthoni feladat tartozik, illetve a felkészülés a workgroupokra. A legtöbb otthoni a munka az olvasás: heti két-négy könyvfejezet vagy tudományos cikk óránként.
A tanárokkal nagyszerű a viszonyunk. Az előadók persze nem ismernek mindenkit személyesen, de a workgroup-tanáraink igen. Szabadon bemehetünk az Antropológiai Intézetbe, ahol a tanárok étkezője és az irodáik találhatóak, tanulhatunk, ehetünk, beszélgethetünk ott, bármikor kérdezhetünk a tanárainktól. Az órák után is maradnak, ha valakinek kérdése lenne, és van hivatalos fogadóórájuk, de erre alig van szükség. Eddig minden tanárom nagyon kedves, türelmes és figyelmes volt.
Milyennek találod a körülményeket, az egyetem felszereltségét?
Az épület nagyon szép, két éve újították fel. Rengeteg az ülőhely egyéni vagy csoportos tanuláshoz. Minden terem kényelmesen berendezett és jól felszerelt számítógéppel, vetítővászonnal, projektorral. A könyvtár csodálatos, minden szakkönyvhöz, amit valaha el szeretnél olvasni, hozzáférhetsz. Egyedül az étkezési lehetőségek nem tökéletesek; bár viszonylag olcsón lehet enni, kicsi a választék, és nem túl jók az ételek, ezért a legtöbben otthonról hoznak ebédet.
Hogyan töltöd a szabadidődet?
Már augusztusban beléptem a szakom diákszövetségébe (student association), és november óta két bizottságnak is tagja vagyok ezen belül. A bizottságok különféle feladatokat látnak el és programokat szerveznek a tagok érdeklődésének megfelelően.
Emellett rengeteg időt töltök a barátaimmal. Barátokat szerezni alapvetően nem nehéz, bár hallottam, hogy a legtöbb szakon a holland diákok nem ismerkednek a nemzetköziekkel. Nálunk 56%-ban nemzetközi hallgatók vannak, ezért erre kisebb az esély; vannak holland és nemzetközi barátaim is.
A barátságok, kapcsolatok miatt nem érdemes aggódni, mert eleinte mindenki legalább olyan elveszettnek fogja magát érezni, mint te; ha valaki rokonszenves, beszélgess vele, hálás lesz érte. Az én szakomon elég, ha nem különölsz el a többiektől órák között, hanem népesebb helyeken eszel vagy tanulsz, és lesz néhány ismerősöd. Olyan diáktól, aki korábban a leideni természettudományi karra járt, azt hallottam, ott zárkózottabbak az emberek. Viszont a barátságokat tudatosan kell ápolni: az egyetemen nem töltünk együtt minden hétköznapot, rengetegen vannak az órákon, nem kötelező bejárni az előadásokra, sokan messze élnek, ezért a kapcsolatok csak akkor maradnak meg, ha rendszeresen foglalkozunk velük.
Dolgozol az egyetem mellett vagy tervezed a jövőben? Jellemző a nemzetközi diákokra, hogy munkát vállalnak? Szerinted milyen típusú állások elérhetőek számukra?
Kutyasétáltatóként dolgozom, ami nem sok pénz, de rugalmas. Emellett az egyetemen student representative vagyok nyílt napokon, ami fizetett munka, de csak évi néhány alkalommal lehet végezni. Az első évben, főleg az első félévben sok nemzetközi diák még nem kezd el dolgozni; ha igen, leginkább boltban árufeltöltőként. Alapképzésre járó, hollandul nem beszélő diákok nehezen találnak más állást.
Milyen támogatást kapsz az egyetemtől?
Az egyetem nagyon támogató. Az első félévben mentorcsoportokba kerültünk, ahol idősebb diákok adtak tanácsokat a tanulással, tanárokkal, de a bevásárlással kapcsolatban is, és bármikor kereshettük őket. Egy másik program, a tutoring egész évben tart. Ez egy havonta tartott kiscsoportos óra, ahol beszélgetünk a szakról: tényleg nekünk való-e, milyen nehézségeink vannak, és foglalkozunk az időbeosztással, vizsgafelkészüléssel, esszéírással… A tutorunkkal bármikor tudunk időpontot foglalni beszélgetésre. Vannak ingyenes egyetemi workshopok, tanfolyamok, support groupok is.
Ha bármilyen személyes körülmény nehézséget okoz, a study advisorhoz fordulhatunk, aki tanácsokat ad arról, hova és hogyan forduljunk. Vannak diákpszichológusok is, de hozzájuk nehéz bekerülni, mert nagyon elfoglaltak.
Tervezel-e hollandul tanulni?
Igen, már el is kezdtem. Már sikerült úgy vásárolnom egy pékségben, hogy az eladó nem váltott angolra – erre nagyon büszke vagyok!
Milyen gyakran tudsz hazalátogatni? Van, ami nagyon hiányzik itthonról?
Az első félévben három hetente vagy havonta mentem haza, de ez nem vált be. Az utazás előtt egy héttel már azzal foglalkoztam, milyen lesz otthon, nem tudtam rendesen a leiden életemre koncentrálni. A következő időszakban inkább másfél-két havonta tervezek hazamenni.
Nagyon meglepett, hogy leginkább a családi ritmus hiányzik. Amíg otthon éltem, nem vettem észre, mennyit számított ez a saját napirendemben; tudtam, mikor lesz este szabad a fürdőszoba, mikor vacsorázunk, takarítunk, és a saját életemet ezek köré kellett szerveznem. Ez néha idegesítő volt, de Hollandiában rájöttem, hogy támpontot, keretet is nyújtott: sok mindent „automatikusan” tettem egy bizonyos időpontban, míg egyedül mindent végig kellett gondolnom, amíg ki nem alakultak az új szokásaim.
Van bármilyen tanácsod a külföldre készülő diákoknak?
Készülj fel rá lelkileg, hogy nem tudsz mindenre felkészülni. Még ha mindennek utána is nézel és sokat gondolkodsz rajta, milyen lesz, hogy fogod érezni magad, mik lesznek a nehézségek, mi fog hiányozni otthonról, biztosan fognak meglepetések érni. Olyan dolgokat fogsz élvezni vagy utálni, amik eszedbe sem jutottak otthon, és ez változni is fog, akár hétről hétre. Próbálj meg türelmesnek lenni magaddal és elengedni az apróságokat.
Szonja a go2uni Útlevél programjában készült a felvételire. Ha érdekel a külföldi továbbtanulás, jelentkezz te is!